A legjobb szakácsok büszkék arra, hogy nem használnak recepteket a főzéshez. Ám pályakezdőként nekik is el kellett sajátítaniuk a habarás fortélyát. Egyikük sem úgy született, hogy tudta, milyen az igazán jó marhabélszín.

A projekt ötletgazdája és vezetője, Böröcz Anna szereti, ha valaki jól főz, és ha jókat ehet. Másodéves HR szakos hallgatóként felismerte, hogy az életünk, a karrierünk is olyan, mint egy sokáig tökéletesített specialitás – a mi ízlésünk alapján fűszerezett és készített főfogás.

Sokszor kísérletezünk, elsózzuk, odaégetjük… ilyenkor jól jön a segítség, egy fortély vagy jól bevált recept – ehhez hasonlóan kíván segítséget nyújtani a nagytesok.hu projekt a középiskolás korosztály számára.

Céljuk, hogy év végére egy olyan online platformot indítsanak el, amelyre a tartalmat – néhány perces, informatív videók formájában -, ők maguk készítik el. Tippeket és tanácsokat fognak megosztani, az önéletrajzírástól és a diákmunkától kezdve a továbbtanulásig, vizsgaidőszakig, az egyetemi élet tudatos kihasználásáig, pénzügyi és gazdasági témákat is érintve.

Hogy mindenki kevesebbszer „égesse oda”.

Kiss Attila: Ha csak egy tweet férne bele, akkor mi lenne a projekt üzenete?

Böröcz Anna: Fiatalokhoz szólunk, úgy, hogy még mi magunk is fiatalok vagyunk, ettől hiteles és igazi. Olyan hiánypótló dolgot szeretnénk létrehozni, ami tán alapjaiban nem új, de egyedi, informatív, érdekes, és nem utolsó sorban segít.

Kiss Attila: És a Twitter nem rég jelentette be, hogy eltörli a karakterlimitet… viccet félretéve, az egész projekt a Te fejedből pattant ki. Mi volt eredetileg az ötlet?

Böröcz Anna: Elsősorban saját tapasztalatok, és a környezetemből jövő különféle impulzusok nyomán alakult ki bennem az a vélemény, hogy a középiskolás korú diákok sok mindenről tudnak és hallanak, de lehet, hogy épp a lényegről nem. Nincs pénzfogalmuk, gazdasági ismereteik, rálátásuk egy önálló életvitel mikéntjére, sok esetben a továbbtanulás valódi céljának a meghatározása is hiányzik. Persze, kivétel mindig van, de széles körben tapasztaltam a fentieket. Szerettem volna egy olyan információforrást – akkor még előadások, előadás-sorozat formájában -, ami ezt a hiányt pótolja.

Kiss Attila: Mi motivált az elinduláshoz?

Böröcz Anna: A saját élményeimből táplálkozva megszületett az igényem arra, hogy valami értékeset teremtsek. Túl vagyok egy félresikerült szakválasztáson, majd egy 180 fokos pályamódosításon, amiből bár sokat tanultam, alakulhatott volna kevésbé kalandosan is. A mostani fiataloknak ezért szeretnék új, más irányú impulzusokat adni, mint amit általában szülőktől, tanároktól kapnak. Elengedhetetlen volt aztán sokak támogatása és visszajelzése, hogy ez egy jó ötlet. A pozitív vélemények és a lelkesedés az enyémet csak növelte!

Kiss Attila: Hogyan jutottunk el a nagytesókig?

Böröcz Anna: Ahogy jobban belemásztunk a témába, sokan végighallgatták az ötletem, impulzusokat adtak, hasznos volt. Aztán az alapötletet tovább vittem egy projektalakító szakaszba, ahova mindenkit vártam, aki érdeklődött a téma iránt. Elején Császi Attila és Szappanos Gergő csatlakozott, akik azóta is a projekt tagjai, és kiváltképp Gergő ötletei és lelkesedése öntötte a projektet a jelenlegi formájába – hogy a mostani, Z generációs fiatalokat online csatornákon keresztül célozzuk meg. Nem beszélve arról, hogy az előadásokkal ellentétben így bárhova, bárkihez eljuthatunk. Nagyobbat álmodott, mint amit én mertem, biztatott, és bumm! Ezt nagyon köszönöm neki.

Kiss Attila: Most hol tartotok?

Böröcz Anna: Tesztfázisban vagyunk. Néhány élő, interaktív óra alkalmával, valamint egy felmérés segítségével tesztelni fogjuk a hipotézisünket, és már magát a terméket is. Amint ez kész, jöhet az igazi munka! És már az első blogbejegyzésünk is megvan. 😉

Kiss Attila: Az indulás után elég sokan csatlakoztak a szervezéshez, milyen a belső összhang?

Böröcz Anna: Nem titok, hogy nekem is új ez a terep, így nem volt zökkenőmentes az indulás, de azt gondolom, külön-külön is fantasztikus emberek jelentkeztek a projektbe, akikkel az összerázódás után igazán jó csapat lettünk, leszünk! Rengeteg munka van még, a neheze csak most jön, szuper, hogy időt szánnak erre, teljesen önkéntesen. Büszke vagyok, hogy velük dolgozhatok.

Kiss Attila: Mit üzensz olvasóinknak?

Böröcz Anna: Ha mindenképp üzenni kell, akkor legyetek nyitottak, mosolygósak, lássátok meg és használjátok ki a lehetőségeiteket, élvezzétek az életet… és persze: világbéke!

K. Attila Péter