1. rész – Elődeink

„A fiatal szem élesebben lát, az idős szem mélyebbre.” /I. Erzsébet/

Az idősekkel való időtöltés hosszú évekre nyúlik vissza a HaKöSz történelmében. Az alapítók a szervezet létrehozásakor megfogalmazták, hogy minél több társadalmi csoporthoz szeretnének eljutni, így az idős emberekkel való időtöltés is szóba került. Már a kezdetektől voltak tagjaink, akik személyesen látogattak időseket, segítettek nekik a bevásárlásban, beszélgettek velük délutánonként, esténként.

Később szervezetünk egy otthonnal is kapcsolatba került, ez volt az Alma utcai idősek otthona. Itt zsidó származású idősek élnek, akik közül a legtöbben túlélték a holokauszt borzalmait és velünk is megosztották történetüket. Számos felemelő, szomorú és megrázó történetet hallottunk, amikkel ezek az idős emberek még inkább kivívták tiszteletünket, hiszen sokunk számára felfoghatatlan, amit ők átéltek.

Az otthon lakóinak életét különféle programokkal igyekeztünk megszínesíteni. Így esett meg, mikor egy délután az épület egy falát sárgára festettük és virágmintával díszítettük. Volt, mikor zenét vittünk az otthonba vagy lecsót készítettünk a lakókkal. Emellett tartottunk versfelolvasó délutánt és néhány alkalommal közös kártyázással dobtuk fel a napot.

Ezeket a programokat nem csak az idősek élvezték, hanem mi is, hiszen hihetetlenül feltöltött minket egy-egy ilyen esemény. Íme néhány beszámoló a programjainkról:

Ma délután két gitáros zenész barátunkkal kiegészülve megérkeztünk az Alma utcai idősek otthonába, ahol Kati néniék már izgatottan vártak minket és műsorunkat, amivel ez alkalommal kedveskedtünk nekik. Valójában azonban mindannyian tudtuk, hogy többet várunk ettől a délutántól, mint lágy dallamokat. Mindenki mást. Hallgatva a gitárok hangjait, látva az idősek ütemre mozgó lábait, vidám és mosolygó szemeit elmerengtünk azon, hogy minden alkalommal, amikor találkozunk idős társainkkal, valami különleges pillanat részesei lehetünk. Később pogácsánkat majszolva meséltünk és hallgattunk felváltva. Most is tanultunk valamit egymástól: az elmúlt évek tapasztalatain vagy modern kor újdonságain túl az egymásra való figyelés fontosságát is….”

Ezt a beszámolót Gulyás Anett írta egy zenés program után, Jónás Kriszti pedig így számolt be első falfestéssel töltött alkalomról:

„A mai Alma utcai falfestés nagy sikert aratott, mind Sándor (a karbantartó Úr, aki a nap lelke volt) mind a lakók, mind az önkéntesek körében. Lefestettünk egy folyosót, gyümölcsöt hámoztunk a lakóknak (amit végül be is vittünk a klubdélutánra, Miklós bácsi láthatóan örült a finom falatoknak), lefestettük Lüszi néni bejárati ajtaja előtti betonfal-részt, szép sárgára, és mindeközben nagyon jól éreztük magunkat. Még meleg teával, és egy “kis” étellel is készültek nekünk az otthonban, nem is tudtunk mit mondani meglepetésünkben. Tovább maradtunk kicsivel, mint azt eredetileg tervezetük, de nem tűnt fel egy pillanatig sem, hogy hogy szalad az idő….”

Egy szó, mint száz, a HaKöSz tagjai nagyon szeretnek idős embereket látogatni, időt tölteni velük. A GyÖK projekt is ezt a hagyományt fogja tovább vinni.

Gulyás Anett

Jónás Krisztina

Károlyi Tünde