Avagy miért csatlakoztam a HaKöSz-höz?

Miért pont a Corvinus főépületében található a HaKöSz irodája, ha a diákszervezet tevékenysége több egyetemre is kiterjed? Egy kérdés, ami valószínűleg eddig senkit sem foglalkoztatott. A kérdés viszont nem alaptalan, és az utóbbi hónapokban ezt a kérdést az Élet Nagy Kérdései közé rangsoroltam be.

Egyik nap egy Társadalomtudományi karos hallgató elmesélte nekem az egyik élményét egy közös óránkkal kapcsolatban. A szemináriumon arra kereste a tanár a választ, milyen egy jó vezető. Rögtön ki lehetett szúrni, ki melyik szakról jött, mert a gazdasági szakok hallgatói egyből rávágták, hogy „egy jó vezető profitot maximalizál.” A T-kar hallgatói pedig megszeppenve ültek vissza a helyükre, mert ők eddig azt hitték, egy jó vezető megteremti a munkavégzéshez szükséges megfelelő légkört.

Pénzügy és számvitel szakos hallgatóként csak mosolyogva hallgattam a történetet biztosra véve, hogy a gazdasági szakosoknak van igazuk. Aznap viszont minden órámat úgy hallgattam végig, mintha kívülállóként figyelném magamat. A számviteles órákon azt tanultam, hogyan vonhatok magam köré pajzsot a törvény betűjének betartásával. A pénzügyi számításokon pedig a semmiből tanultam meg pénzt teremteni. És bár nem mondom, hogy ezek haszontalan készségek, úgy éreztem, lassan kezdek elidegenedni az emberi oldalamtól.

Úgy éreztem, változásra van szükségem.

A HaKöSz-höz csatlakoztam annak reményében, hogy itt majd megtanulok önzetlennek és készségesnek lenni. A kezdeti nehézségek persze nem maradtak el. Az első jószívű mosolyok és baráti vállveregetések rendkívül rosszul érintettek – kik ezek az emberek és miért ilyen kedvesek velem? Nem tudtam hová tenni az egészet. Aztán lassan elkezdtem felvenni a fonalat: a HaKöSz tagjai barátságosságra és segítőkészségre tanítottak, és lassan újra gondoskodó, figyelmes emberként kezdtem magamra tekinteni.

Biztos vagyok benne, hogy a többi egyetem is arra törekszik, hogy a hallgatói minél büszkébbek legyenek saját szakukra, és ez így van rendjén. Véleményem szerint viszont ebben az elanyagiasodott világban a gazdasági szakok hallgatóin van a legnagyobb teher, hogy megőrizzék érzékeny, emberi valójukat. Így rendkívül örülök, hogy a HaKöSz irodája szeretett egyetemem épületében található. Nekem ez az iroda egy megnyugvás szigetét jelenti, egy helyet, ahova elbújhatok, és nem kell „profitot maximalizálnom”.

Ny. V.