2. rész – Új kezdetek

„Nincs olyan, hogy öregedés, csak éretté válás és tudás.” /Céline Dion/

Az idősügyi projektterv a 2015-ös HaKöSz bevonótáborban merült fel ismét. Közös ötletelésünk során szóba kerültek olyan mindennapi problémák és helyzetek, melyek az időskorú társadalomra vonatkoznak. Ennek következtében külön csoportra bontva tovább boncolgattuk ezen felvetéseket. Leginkább felmerült a nyugdíjasokról való gondoskodás, a mindennapi teendőkben való segédkezés és odafigyelés. A felhozott pontokkal és elképzeléseinkkel igyekeztünk megformálni és kialakítani az idősügyi projekt új arculatát.

Nem épp nagy létszámban, de annál nagyobb lelkesedéssel álltunk neki a jegyzetelésnek. Mindannyiunknak érdekében állt a projekt minél teljesebb megvalósítása, így minden felmerült ötletet és tervet papírra vetettünk. Velünk együtt töprengett a projekt elődjének egy tagja, Tündi, aki álombeli elképzeléseinkbe injekciózta korábbi tapasztalatait és reális szemléleteit, így valósabb útra terelve minket.

Kezdetekben meg kellett határoznunk a célhelyszínt – az idősotthonok és a nyugdíjas klubok között vacilláltunk. A nyertesnek az előbbit mondhatjuk tudván, hogy ott nagyobb ránk a szükség. Ez hosszútávon nem tántorít el minket a nyugdíjas klubbokkal való kapcsolatfelvételtől, viszont a terjeszkedést a jövőre bízzuk. Döntésünk szerint egy újonnan választott idősek otthona kellett az indulásunkhoz.

Ezen túl szót ejtettünk a látogatások gyakoriságáról, az ottani programok szervezéséről és a kapott történetek értékéről. Ugyanis nagy célunk, hogy idős társaink történeteiből tanuljunk és tapasztaljunk, valamint segítségükkel eljuthassunk olyan – esetleg nem létező – történelmi helyszínekre és korokba, ahová mi már nem juthatunk el. Így kreálhatunk egy átfogó képet, amit átadhatunk.

Felosztottuk elképzeléseinket a mihamarabb megvalósítandó tényezőktől egészen utópisztikus jövőbeli álmainkig, így normál kiindulópontot és egy szép hosszú utat adva projektünknek. Nem zökkenőmentes az út, számtalan akadály és megmérettetés részesei leszünk. De ezek azok a kihívások, melyeket áttörve faragjuk teljessé egyéniségünk.

Gyakorlatba átültetve ezen szavakat – nem egyszerű kialakítani egy olyan projektet, melynek megfogható céljai vannak. Nem egyszerű célt találni tevékenységeinknek, melyeket túllépve új utcákat kell átjárni. Nem könnyű megtalálni azt a helyet, melyre lepelként fektethetjük rá képzeletünket. De mégis sikerült célt találni. Sikerült egy új arculatot létrehozni. Valamint sikerült felvenni az első kapcsolatfonalat, melynek végén megtaláltuk kiszemelt idősotthonunk egy lakóját, Anikót. A vele való találkozás jelentette a Gyönyörű Öregkor tényleges megszületését.

Károlyi Tünde

Horváth Bogi

Gódor Benjámin