A város talán legindokolatlanabb helyén, a VIII. kerületi Tömő utcában található az a nagyon aranyos közösségi kert – a Leonardo -, ahol Dani (az Impulzus egyik oszlopos tagja) jóvoltából márciusban elindítottuk a HaKöSz-Kertet. A Leonardo kert jó nagy területen helyezkedik el, beékelve néhány romos, és egy éppen most épülő hatalmas tömbház közé. Itt egy-egy kis parcellát egy évre előre lehet kibérelni.

A kert olyan, mint egy oázis, egy barátságos zöld oázis a fáradt városi léleknek. Csupa nyugalom és élet ilyenkor tavasszal, itt-ott színesre festett leülőkkel. Látszik, hogy mindent szeretetteljes kezek gondoznak.

Ennek az eldugott kertnek a legtávolabbi csücskében, nagyjából 7 m2-en indult el a HaKöSz Kert, amiről a TnT, illetve az Impulzus projektben régóta ábrándoztunk. Valószínűleg még sokáig ábránd is maradt volna ez a terv, de egyik nap Dani azzal keresett meg minket, hogy felszabadult egy hely a Leonardoban, érdekel-e minket. Csak rá kellett bólintanunk, átvenni a kulcsokat és máris lett egy kertünk!

Hamar bele is vetettük magunkat a munkába, a magokat meg a földbe. Ültettünk borsót, céklát, répát és virágokat is: árvácskát és büdöskét. Viszont az eredmény egyelőre felemás, borsóból elég sok kikukucskált már, de a többi zöldségnek nyoma sincs. Lehet, kicsit többször kellett volna locsolni, amikor meleg volt. (A locsolás mutatványa egyébként felér egy konditermi edzéssel, mert úgy kell felpumpálni a vizet a kútból, ami nem gyerekjáték.) Ha jövő hétre sem bukkan elő egy répa vagy cékla sem, lehet, hogy újra megpróbáljuk, vagy a helyükre paradicsompalántát ültetünk.

Egyébként érdekes élmény megfigyelni, hogy az embereknek mennyire tetszik a kertészkedés ötlete. A mi parcellánk pont a drótkerítés mellett van, csak erről az oldalról lehet belátni, és a járókelők, akik itt haladnak el, általában megajándékoznak minket egy mosollyal, barátságos szóval, netán beszélgetéssel, ami, ha csak az utcán mennénk el egymás mellett, szinte biztos, hogy nem következne be.

Kamondy Katalin