Péntek délután összegyűltünk és a gyermekotthon udvarát közösen varázsoltuk virágossá. Én, mint szervező, rongyosra szaladtam a lábam a helyszínek között. Hatalmas az a kert. Így volt bőven teendő. Elég nevetségesen néztem ki, mert már délelőtt 10-kor ott hurcoltam a virágokat, és mire megérkeztek a lelkes önkéntesek, nekem már igen leharcolt külsőm volt.

Az eligazítás után szerszámokat ragadtunk, és el is tűntünk abban a hatalmas udvarban. Összesen öt helyszínen tevékenykedtünk. Elsőnek a fiatal anyák házánál ültettünk virágokat. Ebben a házban számos kisbaba él az édesanyjával. Elvárás, hogy ezek a babák minél több szép dologgal találkozzanak, és most amint kilépnek az épületből ez a színes bokrétaválogatás fogadja őket.

A tornác udvarára különböző hasznos növényeket ültettünk, mint például aloe verát, levendulát vagy vörös áfonyát. A növények virágosládáit közösen festettük ki a gyerekekkel. Nekem ez tetszett a legjobban.

Nagy probléma volt, hogy annyi levelet gereblyéztünk össze, hogy a második körből hozott zsákok is megteltek. Ezen kívül a szemetet is összeszedtük, mert azért számos eldobott cukros papír hevert a földön. Mellékesen a gereblyézést pótcselekvésképpen találtam ki, hogy aki éppen nem csinál semmit, vagy ha elfogy a program, akkor se tétlenkedjen. Persze ez lett a fő program, és folyamatosan használatban volt az otthon 5 gereblyéje. Miután minden makulátlan lett, ide is elültettünk néhány növényt. Itt a legnagyobb probléma a virágföldes talicska felszállítása volt a lépcsőn. Végül ilyen lett a bejárat környéke:

A sziklakert kicsinosítása is jó sok időt felemésztett. Gyomláltunk, ültettünk, gereblyéztünk. Sajnos a közelben levő raklapbútorokat nem tudtuk megjavítani. Majd legközelebb. De a sziklakert csodásan néz ki.

A napot pedig a két épület közötti átjáróban zártuk. Tudjátok, van az a pillanat, amikor már fáradt vagy, és a szervező még előhoz a raktárból 20 krizantémet, hogy ott vannak azok az üres színes abroncsok és ott szépen néznének ki. Ekkor viszont jött a felmentő sereg, és újult erővel kertészkedtünk.

Ezen kívül még rózsákat is ültettünk. Az egyik nevelő imádja a rózsákat, nagyon örült, amikor elmondtuk, hogy az is lesz, ráadásul idővel majd felfut egy boltívre, amely bizonyosan nagyon szép lesz majd.

Mindezt 5 óra alatt csináltuk meg, körülbelül 25-en voltunk. A gyerekek kérdezősködtek, hogy mit csinálunk, néha leálltunk játszani velük. Mosolyogva figyelték az új jövevényeket, és reméljük, hogy a színes és szép környezet az ő hangulatukat is nagyban javítja majd. Olyan hatásokat váltunk ki, amelyeket nem is biztos, hogy érzékelünk majd. Ha csak annyit elértünk, hogy így a nevelőknek több idejük legyen a gyerekekkel foglalkozniuk a kertészkedés helyett, vagy iskolába menet valaki elmosolyodik a virágok láttán, már az is megérte a délutáni munkánkat.