Sok éves hagyomány, hogy egy pár napos összezárással ismerkedünk meg az új és lelkes önkéntesekkel. Idén ez Esztergomban volt. Egy jéghideg októberi hétvégén. Amikor megérkeztünk, már néhány tag már ott volt a szálláson. Kaptunk egy köszöntő pálinkát ölelést. Kipakoltunk, harcoltunk a jó helyekért, amely később mindegy is lett, mert mindenki ott aludt, ahol összeesett.

Az este kellemesen telt, annyi név volt, hogy senki sem jegyezte meg elsőre. Ebben az ismerkedős játékok segítettek valamennyit, de ott annyi információt kellett megjegyezni, hogy már alig emlékszem bármire. (Ráadásul én a saját bemutatkozásomra koncentráltam). Majd kisebb csoportokra váltunk, kibontódtak a bambis üvegek és hajnalig beszélgettünk egymással. Hangulatos vitatkozások alakultak ki költészetről és az emberi értékek fontosságáról.

Másnap korán reggel keltünk, hogy elcsíphessük a reggelit, amely taktikusan a főétkezés lett, (utólag kiderült). Az érdemi rész, ahol a szervezet jövőjéről, múltjáról, egymásról és a terveinkről beszélgettünk, nagyon gyümölcsöző volt. Úgy nézett ki, hogy először az összes projektvezető elmesélte, hogy eddig miket csináltunk, ők mit gondolnak, hogyan lehetne hatékonyabban segíteni az embereknek és környezetünknek. Később csoportokban gondolkodtunk. Majd amikor már egy halom építő jellegű ötlet született, az új tagok álltak elő terveikkel. Ezekből kiválasztottunk párat, amelyeket meg is valósítunk hamarosan.

Utána ettünk egy étteremben, majd átmentünk a határon, így most először volt a HaKöSz közösen külföldön. Ez is valami. Ott nagyon fájt az 1300 Ft-ba kerülő lángos, de állítólag volt ott egy isteni réteses. Sokat sétáltunk, nevetgéltünk, elvesztünk a tömegben, bementünk valami gengszterkocsmába, szívtunk egy kis füstös kocsmaillatot, majd kisomfordáltunk, nem voltunk odavalóak. Este gyilkosost játszottunk, utána pedig történeteket meséltünk körbeülve a szállás zsibongójában.

Többen megjegyezték, hogy itt mindenki annyira kedves, mintha egy teljesen más világba csöppentek volna, ezt jó volt érezni és viszonthallani. Nekem is volt egy ilyen kedves pillanatom, amikor hárman kimentünk a Duna partjára és kacsáztunk egy kicsit. Úszó farönköket próbáltunk kacsázással eltalálni lapos kövekkel. Igazi kihívás és nagyon megnyugtató tevékenység. Az egész tábor ilyen hangulatú volt. Egy erős pozitív feltöltődést jelentett a tábor mindenkinek és most gőzerővel álltunk neki a téli programjaink szervezéséhez.

Kiss Attila