Szia! Mesélj kérlek magadról!

22 éves pesti lány vagyok, harmadéves pszichológus hallgató a Pázmányon és büszke macskatulajdonos.
Szeptember óta vagyok a HaKöSz tagja, azon belül is a MeGyek projekthez tartozom. Jelenleg az Életrevalók Roadshow szervezésének felelőse, illetve a Breznó közi Gyermekotthon mentorkoordinátora vagyok. Az önkénteskedés mellett pedig májustól a Bólyai Gyermekotthonban fogok dolgozni, mint félállású gyerekfelügyelő.
Ezek mellett a szabadidőmet leginkább maratoni sorozat nézésekkel, koncertekre járással és társasjáték-estekkel töltöm.

Hol hallottál rólunk és mi vett rá, hogy csatlakozz?

Először a Facebookon láttam meg a külsős mentor-felvételi hirdetést és mivel mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni, így gondolkodás nélkül jelentkeztem mentornak, és szerencsére fel is vettek.:) A mentorálás közben nagyon megfogott a gyermekotthonok világa és még többet szerettem volna látni azokból a folyamatokból, amik lehetővé teszik nekem azt, hogy mentoráljak vagy éppen kertépítésre menjek az egyik otthonba. Tehát jobban bele akartam kerülni a szervezés részébe is, és így kb fél év után már tudtam, hogy csatlakozni szeretnék a szervezethez.

Mik a céljaid?

Jövőhéten lesz az Életrevalók 3. alkalma és jelenleg gőzerővel azon vagyok, hogy végre idén is legyen sztárvendég. Úgyhogy most ez az elsődleges célom.:) A jövőben pedig ugyan olyan színvonalas előadásokat szeretnék biztosítani a gyerekeknek, mint amilyenek az eddigiek voltak. Mint újdonsült otthonfelelős szeretném megismerni az összes mentort aki az „otthonomban” van, illetve olyan hatékonyan intézni az otthonnal kapcsolatos ügyeket, mint ahogy azt elődöm és „mentorom” Sullivan Feri tette.:)

Miért a MeGyek?

Ahogy előbb is említettem, mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni és mivel a szervezetet is a MeGyeken keresztül ismertem meg, nem is volt kérdés melyik projekthez szeretnék tartozni. Elmondhatatlanul nagy öröm és kikapcsolódás forrása nekem minden gyerekekkel töltött idő és örülök, hogy a MeGyeken keresztül összekapcsolhatom a kellemeset a hasznossal és adhatok, miközben én is rengeteget kapok.

Miket csináltál márciusban?

Márciusban az újonnan felvett mentorainkat mutattam be az otthonban és az Életrevalók 2. alkalmát szerveztem, aminek témája a függőségek és hatásai voltak. Igazából külön nagyon örülök, hogy most ért ez a megtiszteltetés, hogy a hónap önkéntese lehetek (nem mintha bármikor máskor nem lenne ugyan ilyen szuper) de a mostani Életrevalók alkalom különösen fontos helyet kapott a szívemben és az egész MeGyek-es tevékenységem történetében. Az alkalom nagyon nehezen akart összejönni, több akadály is volt, mind a helyszínnel, mind a meghívott vendégekkel kapcsolatban és mikor az alkalom előtt a termet rendeztem úgy éreztem, csak legyünk túl ezen az egészen, mindegy már, hogy így vagy úgy fog sikerülni. Tudom, ez nem épp az a lelkes önkéntes mentalitás, amire mindenki számít, de hát én is emberből vagyok. Az alkalom közben aztán a gyerekek visszajelzései segítettek túllendülnöm minden feszültségen és csalódottságon. Egyszerűen az, hogy rájuk néztem és láttam azt, hogy ők is legalább annyira meg vannak hatva és érintve az előadástól, ahogyan amúgy én is megvoltam, világossá tette számomra a legfontosabb dolgot, amiért ez az egész van és amit sajnos nagyon nehéz észben tartani a harmadik sztárvendég elutasítása után. Ez pedig az, hogy maradandó élményt adjunk a gyerekeknek, hogy valóban legyen valami, amit el tudnak vinni az előadásból és ami segíti őket akkor is, ha épp mi nem tudjuk. Pár hétre rá megtudtam, hogy legalább egyvalaki biztosan elvitte ezt magával és érte már megérte.