Május 1. a munka ünnepe (meg a söré, meg a virslié, meg a szabadtéri koncerteké). A GyÖK (Gyönyörű Öregkor) projekt tagjai azonban úgy döntöttek, legyen ez a nap idén az önkéntes munka ünnepe is, amikor – a HaKöSz szellemiségéhez hűen – önként segítünk, jobbá és szebbé tesszük a világot. Még ha csak egy kicsit is.

A GyÖK projekt „otthona” a Napsugár Idősotthon, egy barátságos magánintézmény fent, a Budai hegyekben, alig félórányi buszútra a belvárostól. Ahogy idős lakói, úgy mi, a projekt tagjai is szívesen töltünk ott időt, minden szép, tiszta, gondozott és otthonos. Egy dolog azonban akadt, amin még tudtunk szépíteni: az otthon kertje.
Nem mintha nem lett volna az is elég barátságos, hiszen vannak székek, asztalok, padok, ivókút, zöld levelekkel befuttatott boltív a kerti ösvény felett, egyszóval minden, ami az idilli környezethez kell. Csak egyvalami hiányzott: a színes virágok. Így tavaszi KJT-programunk célja ez lett, virágokkal teleültetni a Napsugár Időotthon kertjét.

Legnagyobb örömünkre más HaKöSz-ösök és külsősök is lelkesen csatlakoztak hozzánk. Maroknyi kis csapatunk reggel 10-kor érkezett meg az otthonba, ahol rögtön limonádéval és süteménnyel fogadtak minket (és itt megjegyzem, nem véletlen, hogy mindig úgy érezzük, mintha a nagyszüleinket mennék meglátogatni, a nasi-utánpótlás garantált). A projektvezetőnk, Beni már ott várt minket virágfölddel és a virágokkal, kezdetét is vehette tehát a kertészkedés. Az eszközök előkerítése kicsit kalandosan indult, egész komoly régészmunka és kutatás előzte meg, de a végén lett ásónk, kapánk, öntözőkannánk, minden, ami egy kertészkedni vágyó önkéntes álma.  Az első bizonytalan ásóforgatások és rövid tanácskozás után aztán elkezdődött az igazi munka: a HaKöSz-ös és nem a HaKöSz-ös kezek ástak, ültettek, öntöztek, gyomláltak. Elsőként az otthon macskája jött oda ellenőrizni, hogy min ügyködünk, de később, ahogy haladtunk a munkával, az otthon lakói közül is egyre többen jöttek ki a kertbe. És nem is hiába: másfél óra alatt egészen megváltozott a látványa, a kis ösvény mellett és a virágosládákban is vinkák és bársonyvirágok kezdtek virítani mindenféle színben. Az idősek boldogan és gyönyörködve, mi pedig elégedetten szemléltük a végeredményt.

És hogy megérte-e a hétfői szabadnapunkat ezzel tölteni? Abszolút! A vidám társaság, a közös limonádézás, a kiviruló kert látványa és az idősek hálás szavai – mind olyan dolog, amiről kár lett volna lemaradni.

Pilinszky Dóri