Hello, először is gratulálok! Kérlek mesélj magadról!

Sziasztok! Tóth Bori vagyok, 20 éves, alföldi kisvárosi lány Pesten, sportőrült.
Imádok sütni, utazni, hokimeccsre járni és túrázni, jelenleg pedig a triatlon ragadta el a szívemet, de egy igaz szerelmem van, ami mellett minden eltörpül: a Forma-1. Emellett persze egyetemre is járok, (zengjen hangosan a „Csak a Külker!”), ahol angolul hallgatok nemzetközi gazdálkodást, és szorgalmasan ismerkedem a japán nyelv szépségeivel.

Honnan hallottál rólunk? Mi fogott meg, miért csatlakoztál?

A HaKöszről nem-Corvinusos diák létemre személyes kapcsolatok útján hallottam, és azonnal tudtam, hogy az egyetemi éveim alatt csatlakozni akarok hozzájuk.
Az önkéntesség mindig is nagyon fontos része volt az életemnek, és el sem tudom képzelni azt, hogy valamilyen formában ne játsszon jelentős szerepet a mindennapjaimban. Tudom, hogy szerencsés ember vagyok, mert biztos családi háttérrel és nagyobb nehézségek nélkül nőhettem fel. Ezért akarok visszaadni a társadalomnak: mert megtehetem és szerintem meg is kell tennem.

Mi fogott meg a GyÖKben?

Bevallom, a GyÖk (Gyönyörű Öregkor) projekthez mondhatni véletlenül csatlakoztam, hiszen eredetileg a MeGyek mentorprogramhoz húzott a szívem. Persze teljesen tudatosan hoztam meg a végső döntést, de az, hogy a bevonó táborban pont azokkal az emberekkel töltöttem el a legtöbb időt, akik erősen a GyÖk iránt érdeklődtek, nagyon nagyban befolyásolt; és ennek rendkívül örülök azóta is. Benit, Dórit és Rékát nagyon jó barátaimnak tartom, és tudom, hogy nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy ennyire megszerettem a HaKösz munkásságát.

Mik voltak a feladataid szeptemberben?

Az előző hónapban a nyári távollétről visszatérve folytattam a rendszeres GyÖk-ös elfoglaltságomat, amely során egy rendkívül életvidám idős hölgyet látogatok az egyik budai idősek otthonában. Főleg beszélgetünk, néha pedig a bevásárlásban is segítek neki (azok a nehéz befőttesüvegek…).
Emellett ebben az évben mentorálásba is fogtam, ami rendkívül pozitív élmény eddig; a változást pedig magamon is látom (és nem csak a focitudásomban, bár az is rengeteget fejlődött).

Mik a jövőbeni terveid?

A terveim a jövőre nézve? Hűha, az egymilliós kérdés. A közeljövőmet tudom: januárban Törökországba megyek önkénteskedni, nyáron pedig vissza Amerikába egy gyerektáborba dolgozni. Aztán ha minden jól megy, a diplomámat is megszerzem valamikor, mindeközben pedig remélem, hogy a HaKöszön belül sikerül minél nagyobb projektté változtatnunk a GyÖköt; hogy minél több embernek mutathassuk meg, hogy ezzel mindenki csak nyerhet, a kedves idős hölgy és úr, akit látogatsz, de főleg Te, hiszen rengeteget tanulhatsz az életről tőlük.
Utána pedig meglátjuk. Szeretnék minden kontinensre eljutni, még néhány tetkót magamra varratni, megtanulni egy pár új nyelvet, no meg persze a bakancslistám első és legfontosabb elemét kipipálni: találkozni Sebastian Vettellel.