Szia, Csenge, kérlek mesélj magadról

Sziasztok! Altorjay Csenge Stefánia vagyok, negyedéves pszichológushallgató a Károlin. Szenvedélyesen szeretek sütni, mindent, ami Olaszországhoz köthető, nyelvet tanulni, zenélni és odavagyok a filmekért; minden műfaj jöhet és persze utána (közben semmiképp :D) szuper meg is beszélni a látottakat.
Nagyon kíváncsi és lelkes vagyok, ha valami felkelti az érdeklődésemet akkor beleásom magam a témába és minden lehetséges forrásból tájékozódok.

Hol hallottál rólunk, miért csatlakoztál hozzánk?

Először egy csoporttársam mesélt arról, hogy csatlakozott a MeGyek programhoz: egy gyermekotthonba hetente jár egy kisfiúhoz; együtt tanulnak, játszanak. Még aznap délután a facebookon rá is kerestem, és éppen a MeGyek-es tagfelvétel volt az első, ami fogadott a HaKöSz oldalán. Akkorra már régebb óta éreztem, hogy szeretnék egy gyermekekkel kapcsolatos nemes ügy mellé állni, így igazi jelnek vettem a felhívást. 2016 februárja óta vagyok mentor és rá egy évre csatlakoztam a szervezethez is.

Miért jó a közösségünk tagjának lenni, mi motivál?

A motivációmat az adja és tartja fent lassan két éve, amit a gyerekekkel átélhettem. Két mentoráltam volt eddig, egyikőjük sikeresen tett cukrászvizsgát amire közösen készültünk; a másik kislány pedig másfél év után visszakerülhetett a családjába. Hihetetlen öröm volt ezeket a sikereket velük megélni és csak remélni tudom, hogy ők is szívesen gondolnak az együtt töltött időre. Sokat tanultam tőlük és a többi Rákóczis gyerektől is. Nagyon szeretem, hogy ez egy pici otthon, így tényleg mindenkivel ismerjük egymást és minden alkalommal beszélünk is pár szót mindegyikőjükkel. Az, hogy beavatnak az életükbe, a nehézségeikbe tényleg nagy kincs nekem.

Melyik divíziót erősíted?

A MeGyek mellett a HR divízió tagja vagyok. Az utóbbit a kíváncsiság és a tapasztalatszerzés lehetősége miatt választottam.
2017 őszén részt vehettem az új tagjelöltek interjúztatásában, ami szuper élmény volt.

Miket csináltál decemberben, illetve mik a jövőbeli terveid?

Decemberben a HaKöSz jövőjéről való együtt gondolkodásé volt a főszerep, ezeken a találkozókon mind jelen voltam. „Közkatonának” tartom magam: abban biztos vagyok, hogy szeretném, hogy a HaKöSz tovább működne, látom, hogy milyen hatással van pl. a gyerekekre a mi jelenlétünk a gyermekotthonokban és ezt semmiképpen sem szeretném veszni hagyni; a megvalósítás módját tekintve szívesen állok egy elképzelés mögé. A lelkesedésemet, a tenni akarást és a jelenlétet tudom ígérni!