Az elmúlt egy évem a HaKöSz-nél. Motivációm, változások és, ami jön.

Nehéz végig gondolni, hogy mennyi minden történt az elmúlt egy évben. Mindig azon vagyok, hogy a lehető legtöbbször kivegyem a részemet a feladatokból. Próbáltam összegyűjteni, mik a legfontosabbak a 2017-es évből. Több olyan feladat van, amit tavaly és idén is magamra vállaltam, vagy elkezdődött tavaly és most is csinálom, de remélem, lesznek újak is a jövőben, amikről majd máskor tudok beszámolni.

Most a legfontosabb az adó 1%-os kampány, amin már most is dolgozunk, lehet ezért is jutott eszembe elsőnek, mert sokszor jár a fejemben.
Egy másik nagy kihívás, hogy én lettem az egyik új otthonfelelős. Ezt igyekszem minél nagyobb felelősséggel csinálni. Ebbe tartozik, hogy tartom a kapcsolatot a gyermekotthonnal, a mentorokkal, szervezem az önkénteseknek a találkozókat, ahol tudunk beszélni a jó részek mellett a nehézségekről is, és még sok más egyéb. Ez nagy segítség a mentorok számára. Törekszem arra, hogy a találkozókon kívül is elérhető legyek a számukra. Fontosnak tartom az ő érzelmi biztonságuk meglétét.
Nemrégiben csináltunk az otthonban kézműves foglalkozást együttműködve egy önkéntes csoporttal. Sok energiát fordítottam rá, de minden megtérült, amikor láttam, a gyerekek élvezettel merülnek el a feladatban, vagy mikor a nevelőknek – akiknek a munkáját nagyra értékelem- van emiatt egy levegővételnyi szusszanásuk. Az meg csak ráadás, hogy új embereknek mutathattam be, mivel is foglalkozunk.

Emellett számomra legnagyobb „eredmény”, hogy egyre szorosabb az együttműködésünk a mentoráltammal. Nagyon sok energiát merítek a vele való kapcsolatomból. Szeretném, hogy minél jobb legyen neki és ez erőt ad arra, hogy minél többet rakjak a programba és segítsek másoknak megtapasztalni azt a különleges érzést, amit mentorként meg lehet élni. Persze vannak rosszabb napok is, de ez emberi dolog, hisz ki tud mindennap jobb lábbal felkelni? Másik nagy változás a kapcsoltunkban, hogy most már engedélyezve van, hogy én hozzam el az iskolából. Tanulás terén mondhatni semmi dolgom nincs, mert ügyesen teljesít az iskolában, így mindig próbálok valami olyan programot kitalálni számára, amivel új tapasztalatokat nyerhet, bár neki a legizgalmasabb, mikor együtt Fifázunk. (Ebben inkább ő tanít engem.) Szerintem a kapcsolatunk változásához az is hozzájárult, hogy fontos eseményeknél voltam jelen az életében. Akár gondolok itt egy focikupára, a születésnapjára, vagy egy otthonok között megrendezésre kerülő sikeres „fesztiválra”, melyen ő is részt vett.

S mi az, ami ez után jön? A február 28-i PwC pályázat döntője miatt is izgulok nagyon. Ezzel az Életravalók 3. évadához szeretnénk finanszírozást nyerni. Az Életrevalók az egyik legnépszerűbb program a kamasz gyerekek számára. Idén a nyelvtanulás van központban. Fontosnak tartom, hogy ne mindig csak ugyanabban az otthonban élőkkel találkozzanak a gyerekek, hanem máshol élőkkel is, és tudjanak a közös problémáikról beszélgetni. Mindezek után a figyelmemet már új dolgokra fordítom. Például a mentor program már megérdemel egy logót, vagy a bemutató videó a szervezetről. Ha pedig minden jól megy, akkor a nyáron lesz egy mentor-mentorált kapcsolatépítő tábor is. S még sok minden, ami jön.